Újabb tőkeerős feljutó a Serie A-ban
Kicsit ismertető jellegű, kicsit taktikai irányú, s közben a jövő lehetőségeit is fejtegető írás az olasz foci egyik visszatérőjéről, a Serie B-ben ezüstérmes Como 1907 csapatáról.
Kevés klub mondhatja el magáról, hogy sikeresnek tűnően, de valójában borzasztóan indította a XXI. századot. Azok után, hogy 2002-ben sikerült a feljutás az élvonalban az anyagi gondok rémálom módjára kezdték riogatni a Como 1907 együttesét, majd kiderült, hogy ez nem csupán delírium, hanem a szörnyű valóság és 2003-ban, 2004-ben, valamint 2005-ben is lejjebb kellett adják egy-egy osztállyal az aktuális szereplésük szintjét. A Serie D „befogadta” a csődöt jelentő klubot, mely csak szép lassan találta mg ismét az útját előre felé. Az előző évtized közepén egy röpke idény erejéig visszatértek a másodosztályba, hogy ez újból csődbe közelébe juttassa a gárdát, ami végül a következő, C-s szezonban érte utol őket. Ekkor a licenc megadása is nehézségek árán jött össze és a klubnál nem is mindenki értette, hogy miért akarják ezt bevállalni. Ám végül megkapták az esélyt és hetedik helyen zártak, bár a rájátszás rövid úton véget ért számukra. Csakhogy időközben kiderült, hogy a kifizetések állítólagos fedezete nem volt valós, olyannyira nem, hogy már a szezon befejezése is kérdésessé vált. 2017 tavaszán három sikertelen árverés után a negyedik próbálkozás során klub vagyonát Akosua Puni, a ghánai labdarúgó, Michael Essien felesége vásárolta meg, aki ezzel az olasz labdarúgás első külföldi hölgy tulajdonos lett. Azonban az idény végén ismét előjöttek a financiális kérdések, miszerint az új vezetés nem teljesített néhány fennálló tartozást, így az eladást érvénytelenítették. Ezzel együtt a Comót kizárták a profi ligákból, és a még szerződésben álló játékosokat szabadon igazolható státuszba helyezték.
2017 nyarán Mario Landriscina, a város polgármestere élt a lehetőségével, hogy az olasz szövetséggel karöltve pályázatot írjon ki a klub ismét életre keltse, melyen végül a Nicastro Group által vezetett csoportot választotta ki. Ennek köszönhetően a poraiból újjászülető Como a 2017-18-as kiírásban a Serie D-ben kapott versenyengedélyt. Ugyan elsőre még nem, de második nekifutásra már sikerült kivívni a feljutást, amivel egyidejűleg a klub tulajdonosváltása is megtörtént. 2019. áprilisában a londoni székhelyű SENT Entertainment Ltd vásárolta fel az egyesületet, mely – mint utólag kiderült az indonéz Djarum Group leányvállalata. A délkelet-ázsiai konzorcium nagy terveket szövögetve érkezett meg Lombardiába, ahová olyan neves korábbi futballistákat is becsatlakoztattak a projektjükbe, mint a Dennis Wise – kezdetben a technikai igazgató tanácsadója, majd 2021-től sportigazgató, majd 2023-tól már „csak” az igazgatótanács tagja –, Thierry Henry vagy épp Cesc Fábregas. Utóbbi kettő részvényesként csatlakozott az egyesülethez, sőt a spanyol még egy szezont játékosként, majd utánpótlás edzőként, valamint ideiglenesen vezetőedzőként is szerepet vállalt a klubnál.
A Djarum szakmai irányítása természetesen jókora financiális pluszt is jelentett, ami meghozta a harmadosztályú áttörést, majd a Serie B-ben is könnyedén stabilizálták a helyüket. Ugyan a tervek mindvégig az élvonalról szóltak, kellett egy kis idő és nem kevés keret átalakítás, mire ez megvalósulhatott az idei szezonban. A kapuban Adrian Semper (korábbi élvonalbeli kapus, aki járt a BL-ben is), a védelemben Edoardo Goldaniga és Federico Barba (ketten több 250 Serie A mérkőzéssel rendelkeznek), a középpályán Simone Verdi és Daniele Baselli (a párosuk majd 500 első osztályú találkozót játszott le), elől pedig a házi gólkirály Patrick Cutrone, aki nagyon úgy tűnik, hogy otthonra lelt a festői környezetű tó partján. Pedig azt egyáltalán nem lehet állítani, hogy ez az idénye szignifikánsan jobban indult volna a csapatnak, mint az előzőek, sőt, a 2022-23-as idényben jól teljesítő vezetőedző, Moreno Longo ideje a 13. fordulóban kitelt. Kissé érthetetlen és elhamarkodott döntésnek tűnhetett ez, hiszen a 6. hely és az 1,75 pont/meccs sem tűnt rossz pillanatnyi eredménynek, de mégsem volt maradása az olasznak főleg a pályán mutatott játék okán. Ekkor kapta meg ideiglenesen a padon Fabregas, aki csak addig maradt, míg a vezetés meg nem találta azt vezetőedzőt, akivel előreléphetnek a pályán mutatott dolgok terén. A december közepén megesett kinevezéskor Osian Roberts nevét kellett megismerjék az olasz szurkolók, aki nem csak az első csapat iránytását, hanem a fejlesztési igazgatói posztot is megkapta, s mint ma már tudjuk ez utóbbi lesz a fő feladatköre a walesi szakembernek. Ez igencsak megkérdőjelezhető döntés, mert vele valóban szintet lépett a csapat játéka, olyannyira, hogy erről taktikai értelemben is érdemes beszélni több aspektust is érintve.
A Como Longo irányítása alatt 3-4-2-1-es felállásban játszott, Roberts alatt 4-2-3-1-re álltak át, s közben minden tekintetben szintet emelet a játékon az új edző.
Előbbiben a három szélesen helyezkedő belsővédő az építkezés során a két kreatív középpályást, vagy épp a visszalépő csatárt próbálta megjátszani egy vonalakat áttörő átadással. Ezzel egy nem túl hosszú, de csaknem vonaltól vonalig szétnyitott területbe kényszerítették az ellenfeleket is, ami az egyéni képességeket tudta előtérbe helyezni. A felfogás egyszerűsége magában foglalta a sikerességet is a rutinos játékosok kvalitásai révén, azonban a buktatóit is, mert a szoros, egészpályás emberfogás –főleg a belső zónákban – nagyon könnyedén tudta kivenni a lombardok kezéből az irányítást az egyes meccseken. Már csak azon oknál fogva is, hogy a szélességet nem használták ki kellőképpen, sőt a labdavesztésektől való félelem okán Longo a szárnyvédőit sem engedte magasra, akik így inkább hátráltatták a labdakihozatalokat, mert a belsővédőkre hozták a még nagyobb nyomást, vagy épp fordítva, megalapozták az elől lévők emberhátrányát. Hiszen a középpálya két mélyebben helyezkedő játékosa is inkább a védőkhöz volt közel, így sok esetben az elől lévő hármas magára maradt egy olyan területben, ahol az ellenfélből öten vagy hatan is jelen voltak.
![Pirossal a jobb oldali szárnyvédő és a jobb oldali belsővédő, akik igazából egymás elől veszik el a helyet, így a nyomás alá kerülő bekknek marad a felívelés, ahol hatan vannak a szintén három védővel felálló ellenfél játékosai a comói támadótrióra. Pirossal a jobb oldali szárnyvédő és a jobb oldali belsővédő, akik igazából egymás elől veszik el a helyet, így a nyomás alá kerülő bekknek marad a felívelés, ahol hatan vannak a szintén három védővel felálló ellenfél játékosai a comói támadótrióra.](https://substackcdn.com/image/fetch/w_1456,c_limit,f_auto,q_auto:good,fl_progressive:steep/https%3A%2F%2Fsubstack-post-media.s3.amazonaws.com%2Fpublic%2Fimages%2F79653573-a2e9-4546-8924-e311378c171a_1280x720.png)
![](https://substackcdn.com/image/fetch/w_1456,c_limit,f_auto,q_auto:good,fl_progressive:steep/https%3A%2F%2Fsubstack-post-media.s3.amazonaws.com%2Fpublic%2Fimages%2F97d50698-afb4-449d-971f-a8effb3d8d59_1280x720.png)
Aztán megjött Roberts, aki bevezette a négy védős formációt, melyben a kapus is beszállt a passzjátékba az építkezés során, ráadásul szignifikánsan több szerepet szánt a szélsővédőknek. A középpályán a két hatos és a tízes mellett az egyik szélső befelé történő mozgása vagy épp a csatár visszalépése is segített a labdakihozatal első fázisában, mert állandó fölényben voltak a centrális területeken. Ráadásul volt B-terve is, mégpedig a szélsővédők aktívabb részvétele okán a széleken is elkezdtek tudni építkezni, s minek után eközben a másik szélső tartotta a vonal melletti pozícióját, így kiürítették a pálya középét, ahová egy bemozgás után azonnal lehetett progresszív labdacipelésekkel előre törni. Ha pedig nem középen, akkor egy forgatással meg lehetett indítani a másik oldalon a támadás folytatását, ahol szintén szabadon maradt a vonal melletti területben az egyik comói játékos. Aztán ahogy telt az idő és egyre jobban megszokták a játékosok a walesi edző rendszerét úgy kezdték el kombinatívan „keverni a lapokat” és a csapat fejlődése látványosan megmutatkozott, mert bármely rivális ellen, bármilyen védekező séma ellen el tudtak jutni a támadóharmadig.
![](https://substackcdn.com/image/fetch/w_1456,c_limit,f_auto,q_auto:good,fl_progressive:steep/https%3A%2F%2Fsubstack-post-media.s3.amazonaws.com%2Fpublic%2Fimages%2F5826de6f-5cf2-4273-9cd9-b201883d5634_1280x720.png)
![](https://substackcdn.com/image/fetch/w_1456,c_limit,f_auto,q_auto:good,fl_progressive:steep/https%3A%2F%2Fsubstack-post-media.s3.amazonaws.com%2Fpublic%2Fimages%2F3aa3431d-96f0-4a1f-bf12-6536d80384ee_1280x720.png)
Amit még mindenképp érdemes kiemelni, hogy a klub felvette a kapcsolatot Stuart Ried pontrúgás-specialistával, aki elképesztő változásokat eszközölt a lombard együttesnél. Ugyanis a rögzített helyzetek terén a 2022-23-as szezonban a harmadik legtöbb kapott góllal zártak, hogy aztán a 2023-24-es idény második felében a legtöbb szerzett – januári kinevezését követően a csapat találatainak 43%-át pontrúgásból hozta össze – és a második legkevesebb kapott gólos mutatójává fordítsák át ezt a trendet. A variációs repertoárja nagyon széles volt az angol szakembernek, amelyből három alapvetőt érdemes kiemelni, mint a leghatékonyabbak.
A rövid oldal támadása, az alapvonallal párhuzamos futásokkal egy nagyon egyszerű, de annál hatásosabb fegyver tud lenni. Hiszen a játékosok többsége az ötösön belül helyezkedik, így a kapus dolgát ellehetetlenítik, márpedig a kéz használata egy olyan fegyver a kapu irányába csavarodó labdák ellen, amit muszáj kizárni a siker érdekében. A comóiak egyik játékosa rendszerint azt a területet támadta, ahová kimozdulhatott volna a hálóőr, így ki is tudták venni a játékból egy nem szabálytalan akadályozással. Eközben a védők vakoldaláról érkező támadók helyzeti előnybe kerülnek, s csúsztatási szándékkal támadják az ötös sarkát és a rövid kapufa közti üresen hagyott „zsebet”.
Az alacsonyabb osztályokban egy megszokott opció a szögleteknél, hogy a csapat második vagy harmadik legjobban fejelő játékosa a hosszú oldalon kivonja magát a középen történő „dulakodásból” és egy olyan pozíciót foglal el, melyről nem számít veszélyesnek a kapura. Ezzel azt a látszatot kelti, hogy őt szabadabban lehet hagyni, ám mikor érkezik felé a beívelés, akkor ő nem gólt akar szerezni, hanem a tömegbe akarja visszatenni a játékszert. Ez egy remek lehetőség, hogy könnyebben bejuttassák a labdát az ötösön belülre, ahol az ellenfél védőinek is kevesebb idejük van reagálni, s akár egy rossz érintés is tud gólt eredményezni, mert nagyon közel vannak a kapuhoz.
A területet védő együttesek ellen az egyik legkézenfekvőbb módszer, ha az egyik támadó a tizenhatos kaputól távolabbi részén helyezkedik, majd onnan támadja az ötös túlsó oldalát. Ezt a területet nagyon ritkán, és limitált figyelemmel védik, mivel kevésbé fenyegető, mint a többi terület, hiszen alacsony minőségű lövést lehet onnan leadni egy beadás során. Ennek eredményeképpen elég könnyen megközelíthető, ami azt jelenti, hogy a támadó csapaté lehet az első érintés a beívelés után. Mivel a labda nagyobb távolságot tesz meg, a védőjátékosok – akik a nekik kiosztott területet védik – elkezdik követni a labdát a szemükkel. Ez azt jelenti, hogy amikor a lombardoknak erősen zsúfolt védekező felállásokkal kell szembenézniük, akkor a hosszú oldalról történő bepassz segítségével a támadóik számára megteremtik a lehetőséget, hogy le tudjanak válni és a védő közelsége nélkül léphessenek be az ötösön belülre. Az ide visszaészített labdára aztán lecsapva szemben állnak a kapuval, többnyire minimális zavaró játékos közelsége nélkül.
Mindent egybevetve rendkívül sokoldalúvá vált az idény második felében a Como szögleteinek variációja, mely segítségével nagyon hatékonyak is lettek a pontrúgások terén. Ez egy olyan alapot biztosíthat az új edzőnek az élvonalban, amire bártan építhet. A játék már egy másik kérdés, mert ott valószínűleg változásokra lesz szükség, hiszen nagy valószínűséggel nem labdát fognak birtokolni, hanem inkább labda nélküli játékban, illetve az átmenetek kiaknázásában kell komoly előrelépés, hogy eredményesek lehessenek. Ehhez megfelelő edzőt találni nem lesz könnyű, de olyan anyagi lehetőségek állnak a klub rendelkezésére, ami alapján alighanem jó esélyük lesz épp úgy megragadni a Serie A-ban, mint ahogy azt az AC Monza is teszi immár második éve. Egy újabb tőkeerős tulajdonossal, szépen rendbe hozott stadionnal rendelkező klub érkezik az élvonalba, mely könnyen kiszoríthatja azon egyesületeket, melyeknél ezen sarkalatos pontokon közel sincs meg az a fajta stabilitás, amivel a festői környezetben szereplő Como 1907 rendelkezik.