Mennyire valós a De Rossi-varázs?

Kilenc meccsen hat győzelem, továbbjutás, látványos játék, gólok tömkelege, ez Daniele De Rossival az AS Roma teljesítménye. Vajon fenntartható ez, vagy csak a változás szele fújta össze a sikereket?

Amikor január közepén José Mourinho távozott az olasz fővárosból, akkor sok mindent kellett számba venni, hogy mérleget vonhassunk. A liga legjobban fizetett edzője a harmadik legmagasabb bértömeggel rendelkező keret nem állhat a tabella közepén következmény nélkül. Persze ez a játékosállomány miatta is állhatott össze, mert a neve, hogy vele dolgozhatnak, még mindig hatással van a futballistákra. Az európai kupa, majd a következő idénybeli finálés részvétel őt igazolja, ahogy az is, hogy életét lehelt a római szurkolókba, akik visszatértek a lelátókra, hogy kimutassák szeretetüket a csapat felé. 

Nem érdemes túlmagyarázni azt, hogy a Special One alatt a „farkasok” játékának minősége még mélyebbre süllyedt, mint az első két idényben láttuk. Már a védekezés sem működött úgy, mint korábban, a támadójáték pedig időnként megszűnt létezni is. A Mourinho miatta kényszer, hogy neki sztárokat kell igazolni csak megnehezítette a klub financiális helyzetét, mely már a tulajdonosváltás előttről húzza magával azokat a „nehezékeket”, melyek ellehetetlenítették a nemrég távozó Tiago Pinto munkásságát is. A portugál szakember sorsa egy igencsak nehéz ellenfeleket tartalmazó széria végére érve pecsételődött meg, melyek során nem sok pozitívumot lehetett feljegyezni, így csupán aktuális sportszakmai érveket nézve a menesztése szükséges volt. 

Már csak azért is, mert így a frissen kinevezett Daniele De Rossi azonnal egy olyan sorozatot láthatott maga előtt az ellenfelek nevére pillantva, amelyben segíteni tud az edzőváltások után rendszerint jelentkező felülteljesítésben, hogy „felkerüljenek a hullám tetejére”. Itt kell megvizsgálni azt, hogy milyen is volt a Mourinho-féle csapat utolsó kilenc meccse, és milyen volt a De Rossi-féle kiváló kezdés ellenfeleinek a névsora. Ugyanis ez nagyban befolyásolja, hogy miként is alkothatunk véleményt utóbbiról. 

---

Mourinho – 3 győzelem, 4 döntetlen, 2 vereség 

• ACF Fiorentina (o) 

• FC Sheriff Tiraspol (o) 

• Bologna FC (i) 

• SSC Napoli (o) 

• Juventus (i) 

• US Cremonese (o) 

• Atalanta BC (o) 

• SS Lazio (i) 

• AC Milan (i) 

De Rossi – 6 győzelem, 2 döntetlen, 1 vereség 

• Hellas Verona (o)

• US Salernitana (i)

• Cagliari Calcio (o)

• Inter (o)

• Feyenoord (i)

• Frosinone Calcio (i)

• Feyenoord (o)

• Torino FC (o)

• Monza AC (i) 

---

A római klublegenda kapcsán egy nem túl sikeres ferrarai időszakot lehetett visszanézni, mint az egyedüli felnőtt szinten teljesített vezetőedzői munkája. Ez nem adott túl sok okot arra, hogy hatalmas reményekkel várják őt a szurkolók, de mint megannyi szép emléket megidéző jelenség, s a Mourinho jelentette láncok ledobása után mégiscsak lehetett abba némi reményt megfogalmazni, hogy vele majd jobb lesz a folytatás. Ha más miatt nem, akkor már csak a sorsolás miatt is, na meg persze azt sem szabad elfelejteni, hogy ha valaki tényleg megvizsgálja a SPAL-nál töltött időszakát, akkor már ott is látszott, hogy ő nagyon mást akar látni a csapatától, mint amihez hozzászokhatott Róma a portugál mester vezetése alatt. 

Tekintsünk ki erre pár szóban. A labdakihozatalok során előszeretettel használta a 4-2-es alakzatot, hogy kellően nagy létszámban legyenek jelen a játékosok a folyamatos opció kínálása okán. Ebből adódóan a Serie B szintjén egész pofásnak tűnő módon meg is tudták ezt valósítani. A gond a támadóharmadba érve akadt, ahol túl nagy kockázatvállalással tudták csak a minőségbeli hiányt kiküszöbölni. Nem volt meg sem az a kimondott kreatív játékos, aki helyzetet teremtene, sem az, aki ezeket jó hatékonysággal be tudná fejezni. Labda nélkül ember-ember elleni játszottak a támadóharmadban, ahová általában öt játékos is kiment, hogy már a veszélyes területeken labdát tudjanak szerezni. A védekezést illetően ott egy öt fős low block jelent meg, de az a csapat erősen rá is volt erre kényszerülve mind a játékosállomány, mind pedig a korábban látott egyéni hibák eszközölése reményében. Ez utóbbi egészen jól működött is, sikeresen megnehezítették az ellenfelek dolgát, hogy ne tudjanak jó minőségű lövéseket leadni.

A fővárosba azzal a szándékkal érkezett, hogy visszájára fordít mindent. Mourinho alatt kockázatminimalizálás folyt öt védővel, méghozzá azon az elven, hogy nagyon kevés esetben volt bármiféle szándék arra, hogy futballozzanak, főleg, ha megszerezték a vezetést. Ehhez képest De Rossi négy védős hadrendre váltott, labdabirtoklás szeretne látni és támadó felfogás honosított meg, amelynek leginkább nézőcsalogató része, hogy akkor is mennek előre, ha már előnybe kerültek. Márpedig ez volt az egyik meghatározó, rendszerint előforduló esemény a közelmúltbeli ASR-meccseken, hogy korán magukhoz ragadták a vezetést. Az úgynevezett a gamestate, vagyis az aktuális eredmény miatt átalakuló hozzáállás komoly szempont tud lenni, hogy miként is folytatódik egy összecsapás. Az egy régóta fennálló igazság, hogy az első gólt szerző csapat nagyobb eséllyel nyeri meg a mérkőzést, hiszen az ellenfélnek reagálnia kell. Ez már a portugál szakemberrel is jól ment a rómaiaknak, De Rossival pedig egyenesen sziporkáznak egyelőre ilyen tekintetben, s minek után rendre gyorsan meg van a vezetés ez nagyon szépen segíti a folytatást is.

• Hellas Verona – ELSŐ kaput találó lövésből gól (19. perc)

• US Salernitana – ELSŐ kaput találó lövésből gól (51. perc)

• Cagliari Calcio – ELSŐ kaput találó lövésből gól (2. perc)

• Inter – egyenlítő találat – második kaput találó lövésből gól (28. perc)

• Feyenoord – egyenlítő találat – ötödik kaput találó lövésből gól (67. perc)

• Frosinone Calcio – második kaput találó lövésből gól (38. perc)

• Feyenoord – ELSŐ kaput találó lövésből gól (15. perc)

• Torino FC – ELSŐ kaput találó lövésből gól (42. perc)

• Monza AC – második kaput találó lövésből gól (38. perc)

Ez már önmagában sejteti, hogy bizony ennyire magas szintű hatékonyságot az első kaput találó kísérleteket illetően aligha lehet fenntartani hosszú ideig. Azonban ennél kicsit mélyebbre ásva és még információval gazdagodhatunk azzal kapcsolatosan, hogy vajon mennyire is valós ez a jelenlegi kép. Itt vegyük elő a mindenki számára elérhető fbref-com kínálta adatokat és kicsit mélyüljünk el bennük. Nézzük elsőnek a rómaiak legfontosabb adatait támadó oldalon, büntetők nélkül:

• Hellas Verona – 9 lövés, 2 kaput találó, 0,9 NPxG, 2 gól

• US Salernitana – 4 lövés, 2 kaput találó, 0,8 NPxG, 1 gól + büntető (0,79 xG)

• Cagliari Calcio – 19 lövés, 6 kaput találó, 1,9 NPxG, 3 gól + büntető (0,79 xG)

• Inter – 8 lövés, 5 kaput találó, 0,7 NPxG, 2 gól

• Feyenoord – 14 lövés, 5 kaput találó, 0,9 NPxG, 1 gól

• Frosinone Calcio – 12 lövés, 4 kaput találó, 1,0 NPxG, 2 gól + büntető (0,79 xG)

• Feyenoord – 15 lövés, 2 kaput találó, 1,2 NPxG, 1 gól

• Torino FC – 5 lövés, 2 kaput találó 0,6 NPxG, 2 gól + büntető (0,79 xG)

• Monza AC – 11 lövés, 5 kaput találó, 0,9 NPxG, 3 gól + büntető (0,79 xG)

A hét bajnokin összehozott öt büntető adódik abból, hogy sokkal támadóbb szellemben lép pályára a csapat és többet tartózkodik az ellenfelek harmadában, sőt a boxon belül is. Azonban ez már önmagában nem tűnik fenntarthatónak, hogy a jövőben is ilyen arányban ítéljék meg a tizenegyeseket, főleg akkor nem, ha ismerjük az olasz játékvezetés gyengeségeit. De talán nem is ezt érdemes kivesézni, hanem sokkal inkább azt, hogy 17 gólt lőtt a csapat ezen a kilenc meccsen – büntetőken nem számba véve –, mely mellé társul 29 kaput találó lövés. Ez a majd 60%-os arány erősen jelzésértékű, arról nem is beszélve, hogy mindezt 8,9 xG-re, átlagosan 0,10 NPxG/Sh értékű kísérletekből összehozva. Ez az, amire a szakértők egyöntetűen úgy hivatkoznak, hogy nem fenntartható teljesítmény.

Ezzel szemben, ha ránézünk az ellenfelek mutatóira, akkor ott olyan dolgokat tapasztalhatunk, amik tovább rontják az összképet olyan értelemben, hogy mennyire is reális az, amit az eredmények mutatnak.

• Hellas Verona – 11 lövés, 3 kaput találó, 0,4 NPxG, 1 gól

• US Salernitana – 15 lövés, 7 kaput találó, 1,2 NPxG, 1 gól

• Cagliari Calcio – 12 lövés, 3 kaput találó, 0,6 NPxG

• Inter – 10 lövés, 6 kaput találó, 0,9 NPxG, 3 gól + 1 öngól

• Feyenoord – 18 lövés, 6 kaput találó, 1,2 NPxG, 1 gól

• Frosinone Calcio – 25 lövés, 7 kaput találó, 1,4 NPxG

• Feyenoord – 7 lövés, 4 kaput találó, 0,8 NPxG, 1 gól

• Torino FC – 14 lövés, 6 kaput találó, 0,6 NPxG, 1 gól

• Monza AC – 16 lövés, 5 kaput találó, 0,8 NPxG, 1 gól

Úgy kaptak 10 gólt, hogy 47 lövés találta el a kapujukat, ami alapján 21%-os az ellenfelek hatékonysága ilyen tekintetben. Ráadásul 8,0 NPxG-re jött össze a kilenc engedett találat – az öngólt ide nem számíthatjuk be –, de az mindenképp pozitív, hogy csak 0,07 NPxG/Sh értékű kísérleteket engedtek az ellenfeleknek.

Az összehasonlítás alapján azt lehet elmondani, hogy miközben a rómaiak rendre vezetéshez tudtak jutni, és onnantól kezdve menedzselhették a mérkőzést, a kilenc összecsapás közül csak kétszer lőttek többet kapura (Cagliari és a Feyenoord elleni visszavágó), melyek során csak egyszer találták el többet a kaput, mint az ellenfelek (Cagliari). A tizenegyeseket nem számolva a várható gólok tekintetében a lövések jobb minősége okán négyszer is magasabb értéket értek el, mint a másik fél, ami bíztató, de ez nem válasz arra, hogy miért tudtak szignifikánsan több gólt szerezni, mint amit a mögöttes számok mutatnak.

Azt nem szabad elfelejteni, hogy ez egy kicsi minta, hiszen mindössze kilenc mérkőzés, melyeket nem is a legrangosabb ellenfelekkel szemben kellett megvívni. A most következő időszak majd sok választ meg fog tudni adni, mert a két Brighton elleni Európa Liga-találkozó közt el kell utazni Firenzébe, majd a szezon végefelé még jó néhány rangadó vár De Rossi tanítványaira. Egyelőre nagyon jól néz ki a csapat, egyértelműen látványosabb és élvezhetőbb mérkőzéseket vívnak, de közel sem tűnik fenntarthatónak az, ami zajlik a fővárosban. Ennek ellenére a klublegenda kinevezése jó hatással volt az együttesre, mely visszatért a Bajnokok Ligája helyekért folytatott harc kellős közepébe, ráadásul a nemzetközi porondon is sokat tehet azért, hogy az ötödik hely is megvalósítsa azon terveiket, hogy visszatérhessenek a legrangosabb európai kupasorozatba.