Helyzetjelentés: Nottingham Forest
Nem váltotta meg a világot, de a mélyebb statisztikai adatok vizsgálata megmutatja, hogy Nuno Espírito Santo remek munkát végzett Nottinghamben, s lehet jövőjük a PL-ben a portugál mesterrel.
Azt gondolhatnánk, hogy a kiesési harcban érdekelt csapatok körében kiemelten fontos szerepet játszanak az érzelmek, melyekre különleges hatással tudnak lenni a szurkolók, főleg a hazai mérkőzéseken. Nos a Nottingham Forest esetében ez tavaly remekül bebizonyosodott, idén viszont abszolút az mutatkozik meg, hogy elfogyott az a fajta emocionális töltet, amely Steve Cooper számára a pluszt jelentette. A walesi szakember 2021-es kinevezése után azonnal érződött, hogy a jó kezdés egyhullámhosszra hozta őt és a City Ground közönségét. A hazai összecsapások előtt, mikor felcsendült a Mull of Kintyre című dal, akkor látszólag megbabonázva hallgatta, ahogy a kilátogató szurkolók megpróbálják minden erejüket átadni a játékosoknak. A győzelmek után pedig ökölbe szorította a kezét a közönség felé emelte kimutatva a véleményét, hogy a fanatikus tábor nélkül nem sikerült volna.
Ehhez képest Nuno Espírito Santo egy teljesen más hozzáállást mutat, mert, ha az ember meghallgatja a nyilatkozatait, akkor a közömbösség tükröződik rajta. Nem igazán szeret beszélni a riportereknek, látszatra sokkal szívesebben csinálna bármi mást, mint a meccsek előtti és utáni sajtótájékoztatókon való válaszadás. Egészen addig ez jellemzi, míg nem beszélhet a labdarúgás számára legizgalmasabb részéről, a taktikáról. Ha az kerül szóba, akkor teljesen más arcát mutatja, egyes játékosoktól származó megjegyzés alapján ez az a szakember, akit ők az öltözőből ismernek. Ezzel jól korrelál, hogy a portugál edzőt nem különösebben érdekli a City Ground éneklése, kijön, integet kicsit, majd elfoglalja a helyét és mondhatni átszellemül, hogy minden apró kis figyelemre méltó dolgot észrevegyen csapata mérkőzése alatt.
Noha a külsőségekben elképesztően nagy a kontraszt egy valami közös a két szakemberben, hogy az együttesüket mindig minden más fölé helyezik. Márpedig nagyon rossz állapotban vette át a nottinghami gárdát Coopertől, amelyen az érződött, hogy hiába a korszakosan gyengén teljesítő újoncok, mégis a kiesés veszélye igencsak fenyegeti a Forestet. Nyilvánvaló volt, hogy szükséges a váltás és bár sokan nem tartották jó ötletnek, hogy a Tottenhamnél megbukó, majd Szaúd-Arábiában munkát vállaló portugált nevezzék ki, de a játékosok nagyon jól fogadták és a teljesítmény is magért beszél vele, főleg walesi elődjéhez képest. Harry Toffolo mesélt Nuno emberi és szakmai oldaláról nemrég egy interjúban:
„Meglepően vicces, jó hangulatú személyiség. Azonban azt is akarja, hogy keményen dolgozz, és nagyon világosan megmondja, ha úgy érzi, hogy nem így van. Jó vele együtt dolgozni. […] A kommunikációs képessége lenyűgöző. Az egyik első találkozón percek alatt három vagy négy nyelven beszélt velünk. Segít nekünk, játékosoknak, hogy gyorsabban átvegyük az üzenetet, ha van egy olyan ember, mint ő, aki ilyen könnyen tud kommunikálni minden játékossal, az hatalmas előny. […] Rávette a srácokat, hogy elfogadják azt, amit ő akar, hogy csináljunk úgy, ahogy ő mondja. Pozitív benyomást tett ránk. Az Afrika-kupa idejére elvesztettünk néhány játékost, de ő fenntartotta a pozitív hangulatot és a versenyképes öltözőt. Élvezzük a vele való közös munkát. Most az a fontos, hogy minden egyes mérkőzéssel és edzéssel megpróbáljunk fejlődni és egy újabb szintet lépni. Nagyon sok van még abban, amit ezzel a csapattal meg szeretne valósítani.”
Márpedig a nottinghami keret igencsak vegyes összetételű és a kommunikáció, hogy röviden, tömören, de annál hatékonyabban tudja átadni az információkat mindenkinek, az kiemelten fontos tud lenni. Nuno ebben is újat tudott nyújtani a klubnál, de megváltoztatott megannyi olyan apróságok, melyek összesített hatása nagyban hozzájárult, hogy fejlődjön a csapat. Rövidebbek, de intenzívebbek lettek az edzések, a játékosokat arra ösztönzi, hogy több időt töltsenek együtt, hogy sokkal sorosabbá váljon a közösség kapcsolata, amiben az is szerepet játszott, hogy gyorsan letisztázta, hogy kikkel tervez, s kik azoknak nem lesz maradása a télen.
Az eredmény szemmel látható lett, na nem a tabellán, mert ott közel sem jött ki az a fajta előrelépés, amit a statisztikák mutatnak – ennek okairól későb –, de a néggyel több mérkőzés, ami neki jutott Cooperrel szemben, jó összehasonlítást enged. Hogy a lőtt gólok és a várható lőtt gólok terén is látványosan javultak, az nem is elég kifejezés a szintlépést illetően, mert az xGDiff az, ami talán a legjobban konstatálja a különbséget, hiszen ott több mint tízzel emelkedett a nevük mellé kerülő adat és Nuno kinevezése óta a Forest stabil felsőházi produktumot hozott ebben a statisztikai mutatóban.
Nuno legnagyobb újítása a labda nélküli játékban megvalósuló 4-3-3-as illetve eredmény- és olykor ellenfél-specifikusan 5-2-3-as hadrend volt, melyben a három támadó kellően szűken helyezkedik ahhoz, hogy a belső területeket a középpályásokkal elzárják és ne engedjék az ellenfélnek az építkezését a centrális zónákba. Így amikor a széleken próbálkoznak, akkor a két szélsővédő/szárnyvédő rendszerint „ugrik” az előre kijelölt presszing triggerekre, hogy a semleges harmadban érezhető legyen a nyomásgyakorlási szándéka a csapatnak. Az sem elhanyagolható faktor, hogy a széleken nem engedtek nagy számú egy az egy elleni párharcot az ellenfél legjobb szélsőinek, hanem rendre jöttek a besegítések, akár a visszazáró szélsőktől vagy a hármas védelem széléről, amivel még inkább megnehezítették az ellenfelek dolgát a helyzetek kialakítását illetően.
Ehhez képes a támadójáték épp olyan „faék” egyszerű, mint amit a Wolvesnál megszokhatták a Premier League-t követők egy Nuno irányította csapattól. Hiszen az átmenetekre építenek, melyben a kiemelkedő egyéni képességű játékosok bontása jelenti azt a fajta pluszt, amire szükségük van, hogy eredményesek legyenek. Márpedig Morgan Gibbs-White, Callum Hudson-Odoi és Anthony Elanga is rendelkezik legalább egy olyan attribútummal, amely az angol élvonal alsóházában szereplő együttesben extrának számít, s ők azok, akik meghatározzák a csapat támadójátékát. Persze az sem utolsó szempont, hogy Chris Wood számára tökéletes környezetet tud biztosítani a portugál szakember, amit a hórihorgas új-zélandi csatár tizenegy góllal hálált meg a kinevezése óta. Bár így is rengeteg ziccert elhibázott, de ezzel egész elfogadható szinten tudta pótolni az előző idényben remeklő, idén viszont sokat sérült Taiwo Awoniyit.
Persze, ha csak azt nézzük, hogy Cooper 0,82 pont/meccs mérlege 1,05-re emelkedett, akkor az nem egy szignifikáns javulás, de ez nagyon nagy részt azért alakult így, mert a kapusok közül bárki védett, az borzasztó teljesítményt nyújtott. Az idényt még Matt Turner kezdte el, hogy aztán az ősszel egy öt meccses időszakra átvette a helyét Odisseas Vlachodimos, majd az amerikai visszakerült a kapuba, de a télen a megszerzett Matz Sels az érkezése után elsőszámú hálóőr lett Nottinghamben. Azonban egyikük sem tudott megfelelni a Premier League szintjének, hiszen elképesztő mértékben alul védték a várható számaikat: pocsék védési hatékonyság mindegyiküknél; sokkal több kapott gól került a nevük mellé, mint a várható számok alapján kellett volna; mindhárman ott vannak az első ötben a legrosszabb PSxG±/90 mutatóban. A kapusteljesítmény volt messze a leggyengébb pontja a Forest idényének.
A helyzet a jövőre nézve összességében nem bonyolult, bár kétségtelenül azzá válhat. Ugyanis nagyon fontos lenne megtartani azt a néhány játékost, aki képes volt idén kiemelkedőt nyújtani, de ez Gibbs-White vagy épp Murillo esetén elég nehéz feladat lesz. Utóbbi talán még inkább pótolható, mert a védekezést taktikai szinten oldja meg Nuno, de a támadásban az egyéni kvalitások nélkülözhetetlenek. Eközben le kellene csupaszítani a keretet, mert ugyan nagyjából elkezdték szűkíteni az állományt a télen – részben kölcsönadásokkal, akik jönnek vissza most –, de az ostoba kölcsönvételek csak rontottak a helyzeten. Természetesen kell egy minőségi kapus, aki ha csak egy nullás átlagot hoz, mindenféle túlteljesítés nélkül, akkor ez a csapat vígan kivívja a bennmaradást még úgy is, hogy sokkal jobb együttesekkel erősödik a mezőny a következő idényre, mint amilyenek most elhagyták az angol élvonalat.