Eindhoven császára
Luuk de Jong karrierútja sikerekkel teli, de legjobb, legeredményesebb idényét mégis most hozza össze, mikor már azt gondolhattuk, hogy túl van pályafutása zenitjén, ám erre igencsak rácáfol.
Ha egy családba két fiúgyermek születik, akkor a testvérek közti versengés mindig ádáz küzdelmet tud hozni. Legyen szó akár arról, hogy ki eszi meg a leggyorsabban a vacsorát, vagy, hogy ki ér elsőként az autóhoz, de remek példát szolgáltat az is, mikor arról vitáznak, hogy ki is szüleik kedvence. Mindig, minden helyzetben van lehetőség arra, hogy legyen győztes és vesztes. Siem de Jong alig több mint másfél éves volt, amikor testvére, Luuk megszületett. Mindkét gyermek a svájci Aigle-ben látta meg a napvilágot, profi röplabdázók gyermekeként, így aztán a sportolói gének még inkább a versengés irányába terelték őket. Noha a szülők reménykedtek benne, de a két fiú inkább rúgta a labdát, mintsem kézbe vette volna azt, így kiskoruktól kezdve a labdarúgás volt a fő mozgatórugójuk. Miután Hollandiába költöztek, mindketten a helyi amatőr klubban, a DZC'68-ban játszottak, mielőtt a VBV De Graafschap akadémiájára kerültek. Itt azonban véget ér a karrierjük hasonlósága, mivel a páros két nagyon különböző utat járt be a Doetinchemből indulva.
Kezdetben úgy tűnt, hogy Siem a sokkalta többre hivatott, ő is hagyta el elsőként a családi fészket, mikor is 2005-ben az AFC Ajax elvitte a saját utánpótlásába. ez akkor is nagy szó volt, ahogy ma is az egy fiatal esetében és bizony a középpályás elévülhetetlen érdemeket szerzett a klub 2000-es évekbeli felemelkedésében. A 2010-es évek elején zsinórban négy bajnoki címet nyert az amszterdamiak színeiben, mellé a kupát és a szuperkupát is bezsebelte. Azonban sérülékeny játékosnak bizonyult, aki többször is az oldalvonalon túlra kényszerült, amin nem segített az angliai időszaka, amikor is elindult a lejtőn, még a prime időszaka előtt. Hiába próbálkozott mindenfelé, hiszen járt Ausztráliában – ott bajnok is lett a Sydney FC színeiben – és Amerikában is, olyan szinten nem tudott már meghatározó karakter lenni, mint anno volt Amszterdamban. Végül 2023 nyarán vonult vissza, abból a De Graafschap-ból, ahol minden elkezdődött számára.
Ezzel szemben Luuk Doetinchemben mutatkozott be a holland élvonalban, majd lett a Twente FC játékosa, ahol bajnok lett, de ehhez a sikerhez nem sok hozzáadott értéke volt ekkor még. Azonban a következő két évben a szuperkupa-győzelmek és a kupa-siker már esetében is kiérdemelt volt, miközben az egyéni mutató is látványosan emelkedtek. Ezután Németország következett, majd egy kis angliai kaland, de sehol nem váltotta meg a világot, így visszatért Hollandiába.
Ekkor már a PSV Eindhoven játékosa lett, ahol aztán a csapatkapitányi karszalagot is kiérdemelte, méghozzá aligha megkérdőjelezhető teljesítménnyel. Gólkirály lett, sőt többszörös bajnok, kupa és szuperkupagyőztes, sőt az is megadatott neki, hogy a testvérével jászhatott együtt, bár az nem volt épp a legsikeresebb időszakuk. Ezután következett egy spanyol kaland, ahol egy Európa Liga győzelem is összejött sevillaiként, de igazán nem tudott megragadni sehol sem, így 2022-ben ismét visszatért Eindhovenbe.
A kalandozás során Luuk karrierjét végig kísérte egy látványos hullámzás a gólok és az asszisztok terén is, mert annak ellenére, hogy Enschedében és Endhovenben is voltak klasszis szezonja, voltak kevésbé jók is, a külföldi időszakokat pedig ne is vegyük számba, mert azok inkább voltak rosszak, mint átlagosak.
Esetében is kimagaslóan igaz, hogy Peter Bosz maximalizálni tudta a képességeinek kiaknázását és sosem látott magasságban van a közreműködéseinek az aránya. Miközben a gólrekordjának megdöntéséhez még három találat szükséges a bajnokságban, az előkésztések terén már beérte korábbi legjobbját és a következő assziszt azt fogja jelenteni, hogy ez lesz mindenkori legeredményesebb szezonja a gólpasszok tekintetében.
Az jól látszik az alábbi képen, hogy neki csak Hollandia az a közeg, ahol nagyon jól érzi magát – természetesen Enschedében és Endhovenben –, de ez akkor is igaz, ha minden sorozatot megába foglalóan vesszük alapul, hogy mely edzők alatt milyen mutatóval bír.
Ráadásul cseppet sem elképzelhetetlen, hogy a hátralévő négy fordulóban még tovább növeli ezeket a mutatókat, miközben minden korábbi rekordját megdönti, legyen az gólok vagy épp asszisztok alapján nézve. Jelenleg nem túlzás azt álltani, hogy a holland élvonal legértékesebb játékosa. Minek után már lemondta a válogatottságot, s ennyi idősen már aligha hihető, hogy elhagyná a PSV-t – maximum a karrierje lezárásaként egy alacsonyabb szintű együtteshez –, így alighanem még lehet reménye abban, hogy a harmincon felüli időszak hozza el számára a legszebb éveket. Azt aligha kell magyarázni ez a szezon alapján, hogy most van a topon, hiszen egészen elképesztő számokat produkál, bár az még mindig nem biztos, hogy összejön neki a második gólkirályi cím, de az ötödik bajnoki cím szinte biztosra vehető.
Ilyen számokkal nem rendelkezik Mr. PSV, vagy Willy van der Kuijlen a trófeákat illetően – bár ő nyert európai kupát –, de az ő egyéni mutatóit klubszinten alighanem sosem döntik majd meg. Bár kétségtelen, hogy de Jong jól halad, és ha még néhány évig, ha nem is ennyire eredményesen, de azért mégis csak remek teljesítménnyel szolgálja az eindhovenieket, akkor még inkább megérdemli, hogy ő legyen a 21. század legjobbja a klub színeiben.