Egy kicsit új, egy kicsit más, de persze ez is kellően kockázatos
Nem várt módon Marco Baroni lett az SS Lazio új edzője, aki hatalmas rutinja ellenére mégis valami olyannal találkozhat a fővárosban, amilyet korábban még nem próbált ki a labdarúgás berkein belül.
Egy olyan mértékű edzőkeringőnek, mint amilyen ezen a nyáron végbemegy a Serie A-ban, nem lehet olyan kimenetele, hogy ne lenne legalább egy vesztese. Márpedig a fővárosban a égszínkék-fehér színekért szurkolók elég nagy része kétkedve, sőt a jövőt egyértelműen borúsan látva fogadják az új vezetőedzőt, Marco Baronit. Az SS Lazio az egyik olyan klub, amely évek óta nagyon nehezen meghatározható, hiszen Claudio Lotito kimenekítette a süllyedő hajót az örvényből, azonban ezt követően a fogához verve minden garast próbál évről évre erőn felüli teljesítményt kifacsarni az edzőből, akinek olykor egy középmezőny teteje szintű keretből kellene Bajnokok Ligája részvételt érő helyet elérni, hogy megfeleljen az elnök úr kívánalmainak. Hogy mi vár idén a nemrég kinevezett olasz szakemberre azt előzetesen nehéz lesz megmondani, mert a játékosállomány alakulóban van és Igor Tudor távozásának ahhoz is volt köze, hogy megpróbált beleszólni a keret kialakításába, de azt Róma kék felében nem igazán lehet. Ennek okán koncentráljunk első körben az újdonsült vezetőedzőre, s hogy mire lehet számítani tőle.
Baroni közel két évtizedes játékospályafutás után ugrott fejest az edzősködésbe, de ennek is már több mint húsz éve, s ez alapján bátran feltételezhetjük, hogy neki aztán újat nem könnyű mutatni. Vagy talán mégis, hiszen mindössze 110 élvonalbeli mérkőzésen edzősködött, melyek során 21 győzelem szerepel a neve mellett, mondani sem kell, európai kupameccse pedig még sosem volt. Noha hosszú út áll a firenzei születésű edző mögött, legnagyobb sikerét mégis nemrég érte el, amikor is 2022-ben másodosztályú bajnok lett az US Lecce padján, majd kivívta velük a bennmaradást a Serie A-ban, sőt ezt megismételte legutóbb a Hellas Verona esetében is. Ha csak ennyit tud a szurkoló, akkor érthető a negatív felhang, hiszen nemrég még Simone Inzaghi, majd Maurizio Sarri ült a Lazio kispadján, most meg egy olyan szakembert neveztek ki, aki a kiesés elleni harcban szerzett eddig csak élvonalbeli tapasztalatot. A 60 esztendős Baroni a 1980-as és 1990-es években – a Serie A aranykorszakában – volt profi játékos, mely időszaka alatt Alberto Bigon, valamint Carlo Mazzone irányítása alatt futballozott a leghosszabb ideig. Mindkét edző a taktikai identitást elsősorban védekezőnek tekintette, s ez látványosan rá is ragadt a korábbi belsővédőre, akinek a végső cél épp úgy a győzelem, mint mentorainak, s hasonlóképpen korábbi edzőihez, nem is igazán érdekli, hogy milyen módon éri ezt el. A Leccében és Veronában töltött ideje egyértelműen hasonlított erre a filozófiára, mert pontosan tudta, hogy a lehetőségek tárháza nem túl bő, így nem is kívánt világot megváltani, csak elérni azt, amit elvárnak tőle.
A Giallorossi mindössze 31 gólt kapott a 2021-22-es Serie B kiírás során, majd mikor a klub a feljutást követően a keret megerősítését igyekezett a megvalósítani, akkor olyan említésre érdemes nevek érkeztek, mint a barcelonai Samuel Umtiti, a korábbi Borussia Dortmund-játékos Marin Pongračić és Federico Baschirotto, akik mindannyian védők. A lecceiek egy hibrid formációváltással, középmagas blokkban rendkívül kompakt, de mégis jól kimunkált módon tudták ellehetetleníteni az ellenfelek centrális területeket történő játékát. Ennek lett a következménye, hogy 42,1 xG-t engedtek, ami a kilencedik legalacsonyabb érték volt, mégpedig azért, mert az ellenfelek kísérleteinek átlaga 0,09 NPxG/Sh, s a kaput eltaláló kísérletek kapus szempontjából mért értéke is csupán 0,24 PSxG/SoT lett, mindkettő többedmagukkal a második legalacsonyabb. Hogy ennek ellenére mégis éppen csak benn tudtak maradni, az természetesen a játékosok minősége miatt van, mert ha az nincs meg, akkor lehet bárki a világ legjobb edzője is, az eredmény nem lesz ezzel azonos szinten.
A legutóbbi, 2023-24-es szezonban a veronai Gialloblu irányítását vette át és a borzasztó pályán kívüli állapotok ellenére itt is vonal fölé vezette a csapatot, méghozzá ismét a védekezésnek hála. Az elv tulajdonképpen ugyanaz volt, annyi különbséggel, hogy itt nem állt rendelkezésre olyan rutinos védelem, illetve a szezon második felében már neki kellett kikísérleteznie, hogy a szedett-vedett keretből kit mire tud használni. Az engedett oldalon mért 48,7 xG gyengébb, mint a leccei mutató, akárcsak a 0,26 PSxG/SoT, de a lövések átlag minősége ezúttal is 0,09 NPxG/Sh volt. Ez természetesen oda vezetett, hogy több gólt kaptak, bár ebben a kapusposzt alul teljesítése is megmutatkozott. Ami viszont mindenképpen pozitívumként írható fel, hogy Baroni képes volt alkalmazkodni a körülményekhez, bármennyire is voltak azok rosszak, sőt edzői szempontból hálátlanok. Szerkezetet váltott, sőt taktikai értelemben is finomhangolta a csapat játékát, s mindezt még az előtt meglépte, hogy a legjobbjait eladta volna a komoly adósságban lévő egyesület. Mikor az megtörtént, akkor további módosításokat is képes volt eszközölni, hogy a játékosok erősségeit maximalizálja. Persze mindez nem volt látványos, hiszen hogy is lett volna az, mert megint csak oda lyukadhatunk ki, hogy az edző hozzáadott értéke csak korlátozott hatást tud generálni, ugyanis az elsőleges szempont a labdarúgók minősége. Márpedig a házi gólkirály a télen eladott Cyril Ngonge lett, de Isak Hien, Filippo Terracciano és Josh Doig hiányában a védelem sem volt már ugyanaz a tavasszal, mint a korábbiakban. Talán nem szükséges tovább magyarázni, hogy micsoda veszteségek ellenére talált rá olyan gyöngyszemekre a klub, mint Tijjani Noslin, aki fél év alatt többet mutatott magából egy erősebb ligában, mint Hollandiába valamikor is.
A főváros kék felén a védekezés sosem volt rossz, bár ez is inkább csak abban a tekintetben igaz, hogy vagy elképesztően felülteljesítettek, vagy hozták a várható számokat. Ezek segítségével egyszer elit, egyszer pedi az átlag feletti szintet tudták összehozni, ami akár még jobb is lehet Baroni vezetésével, aki ilyen tekintetben alighanem képes lesz újat mutatni a Lazio-játékosoknak is. A megközelítése két csapat példája alapján is működik, amelyekhez képest most minőségbeli előrelépés lesz a keze alatt lévő labdarúgókat illetően. Ez könnyen vezethet egy olyan teljesítményhez, ami megközelíti az elitet, masszív túlteljesítés nélkül is. A rómaiak esetében is jól állna, mert a csapat védekezése mindig akkor tudott hatékony lenni, ha a szervezettség érződött rajta, s most erre elég nagy esély mutatkozik, hogy adott lesz.
Noha Baroni munkája nem csillogó-villogó, de valójában ez sokkal inkább a körülmények okán van így, mintsem azért, mert ő maga ne lenne egy kiváló szakember. Kétségtelenül védekező felfogású, sőt látványosan nagy szabadságot enged az egyéni kvalitásoknak a támadóoldalon, ami a már sokat emlegetett minőség hiányában olyan is volt amilyen. Leccében 33 lőtt gól 36,1 xG-re átlagosan 0,08 NPxG/Sh értékkel, míg Veronában 38 lőtt gól 38,1 xG-re átlagosan 0,08 NPxG/Sh értékkel. Na persze azt is tegyük hozzá, hogy előbbinél Lorenzo Colombo és Assan Ceesay, míg utóbbinál Federico Bonazzoli és Thomas Henry voltak a csatárai. Ha hozzájuk képest nézzük a Lazio-szurkolók többsége által abszolút nem kedvelt csatárt, Valentín Castellanost, még akkor is arról kell beszéljünk, hogy a pocsék szezont hozó fővárosi támadó abszolút más szint, aki egy kevésbé kötött rendszerben, talán jobban középpontba kerülve sokoldalúságával ki is teljesedhet. Márpedig több szakértő is egyetért abban, hogy benne jóval több van annál, mint amit az első olaszországi szezonjában ki tudott hozni magából, hiszen mégiscsak új csapat, új ország, új kultúra és ő rengeteg esetben csak a padról beszállva kapott esélyt.
Mindent egybevetve lehet aggódni azon, hogy milyen is lesz az az SS Lazio, melyet Marco Baroni fog irányítani, mert valóban olyan terepre téved a rutinos szakember, ahol még nem járt. Azonban ez talán még a jobbik opció azok közül, melyek megoldásként szolgálhattak volna Lotito múltjának ismeretében. Hiszen az kizárt volt, hogy ő valami fiatal edzőnek ad esélyt, főleg, ha nem kötődik ezer szállal a klubhoz, arról nem is beszélve, hogy az ilyen opciók általában pénz költést is igényelnek, ami Róma kék felén nem szokás. Egy máshol megbukott nevesebb szakember kinevezése pedig már több alkalommal sem sült el annyira jól, mint amennyire nagy durranást vártak tőle a szurkolók. Lehet, hogy Baroni meg fog bukni és fél évet sem húz le a fővárosban, de végre valami újat próbál ki a Biancocelesti és nem sokadjára ugyanazt csinálja, várva, hogy most végre másként történjenek a dolgok.