A jelenlét játékosa – Andrey Santos profilja

Strasbourgban nem látványosan, de annál hatékonyabban teljesített magas szinten Andrey Santos, akinek Londonban úgy kellene helyt állni, hogy egészen más elvárásokkal néz majd szembe.

Kevés középpályásról mondható el, hogy első teljes topligás idényében a jelenléte a legkiemelkedőbb tulajdonsága. Andrey Santos nem a látványelemek miatt tűnt ki Strasbourgban, hanem mert a csapat középpályájának stabil pillérévé vált: gólokat szerzett, párharcokat nyert, labdákat szerzett vissza, és a játék mindkét fázisában taktikus döntéseket hozott. A Chelsea kölcsönjátékosa érettséget, energiát és kivételes térérzékelést mutatott egy olyan szezonban, amely sokak számára még csak a beilleszkedés ideje lenne. A statisztikai profilja már most Premier League-kompatibilis: egy sokoldalú, de nem hibátlan box-to-box középpályás képe rajzolódik ki belőle. Ideális környezetben könnyen magasabb szintre léphet – de ehhez meg kell találnia a saját hatékonysága és kreatív hiányosságai közötti egyensúlyt.

Egy személyes rendszer a letámadás mögött

A fiatal középpályások esetében már az is pozitívumként értékelhető, ha megvan a kellő fegyelmezettség a labda nélküli fázisok során. Ehhez képest Andrey Santos játékának talán legizgalmasabb rétege épp az, amikor nincs nála a labda – és megmutathatja, mennyire fontos a jelenléte a védekezésben. Játéka ebben a fázisban a folyamatos jelenlétre épül: sprintel, visszazár, tolódik, majd újra nyomást gyakorol az ellenfélre. A Strasbourg középpályáján szinte végig ott volt a labda közelében – nem mindig ő volt a legközelebbi ember, de úgy mozgott, mint egy folyamatosan készenlétben lévő biztosíték, aki pontosan tudja, mikor kell közbelépnie. Ez a fajta mozgás nem feltűnő, de ha figyeljük, hogyan futja be az első, néha a második védelmi vonal mögötti íveket, vagy hogyan zárja le a félterületeket, egyértelmű: ő biztosítja a társak kilépéseit, hogy a letámadás intenzitása hosszabban fenntartható legyen.