A beteg már nem szenved tovább, a halál beálltának pontos ideje…
A multiklub-modellnek sötét oldalának megismeréséhez a KV Oostende esete szolgáltat példát. A belga klub évek óta tartó kálváriája befejeződött, története pedig végérvényesen lezárult.
Ugyan Oostende városában a labdarúgás gyökerei egészen 1904-ig nyúlnak vissza, a ma ismert klub 1981-ben jött létre, amikor a város két csapata, a KVG Oostende és az AS Oostende úgy döntött, hogy egyesül. Az új klub a KV Oostende nevet kapta, a KVGO 31-es regisztrációs számával játszott tovább, és megtartotta a helyét a harmadosztályban, az otthona pedig az az Albert Park stadion lett, ahol korábban az ASO játszotta a hazai mérkőzéseit. Ez a fúzió nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a liga egyik legjobb csapatává váltak, és ugyan kellett több mint egy évtized az osztályváltáshoz, akkor a csapat annyira belejött, hogy mindössze egy második ligás évad után az 1993-1994-es szezont már az élvonalban kezdte – a város történetében először járhattak a helyiek első osztályú mérkőzésekre. Két szezont töltöttek a legmagasabb szinten, majd következett két évtizednyi hullámvasút, amelynek során jártak a harmadosztályban is, és két alkalommal egy-egy évad erejéig visszatértek az élvonalba is. Aztán 2013-ban megalapozták a helyüket az első osztályban és tíz évig nem is csúsztak onnan ki. Ez alatt megjárták egy alkalommal a kupadöntőt (a 2016-2017-es kiírás fináléját elveszítették), a bajnokságban pedig egy negyedik és két ötödik helyezés is összejött nekik.
A klubot 2013-ban a belga gyógyszeripari milliárdos, Marc Coucke vásárolta meg, amikor feljutottak az élvonalba és az általa biztosított financiális stabilitás nyugodt hátteret jelentett a csapatnak a jó szerepléshez, ám a tulajdonos néhány év múlva elhagyta a várost. Az üzletember lecsapott a kínálkozó esélyre, amikor az RSC Anderlecht szabaddá vált, többségi tulajdont szerzett a patinás brüsszeli klubban, a KVO-t pedig eladta 2017 végén egy befektetőnek, Peter Callant-nak. A klub helyzete még így sem volt rossz, ám érződött a különbség, a vezetőség kevésbé volt elkötelezett a csapat iránt, inkább a befektetés megtérülését nézték elsősorban. Árnyalja a képet Thorsten Theys könyvelő és könyvvizsgáló 2019-es nyilatkozata, a klub egyik partnere úgy fogalmazott, hogy „szörnyű zűrzavar van a csapatnál”. Ez is jól mutatta azt, hogy elkezdett „omladozni a ház”, és a tabellán az utolsó előtti helyen álló együttest 2020 tavaszán csak az mentette meg a kieséstől, hogy a koronavírus-járvány miatt leállították, majd törölték a szezont. Örömre így sem volt ok, hiszen a több mint tízmillió eurós adósságuk miatt a belga szövetség visszavonta a KVO élvonalbeli licencét.
Amíg a futballélet a járvány miatt állt, a klub vezetése megbízta Theyst, hogy teljes munkaidőben segítsen rendbe tenni a dolgokat. Ki kellett dolgoznia egy üzleti tervet és új befektetőt kellett találnia, hogy a csapat sorsa ne pecsételődjön meg. A gazdasági szakember hat hónap alatt 18 ajánlatot kapott, ezek többsége ügynök volt, akik azért próbálták megszerezni a klub irányítási jogait, hogy egyfajta reklámfelületnek használják. A megmentő végül Paul Conway és a Pacific Media Group lett (a lenti képen). Az amerikai befektető kifizette a tartozásokat, elintézte a papírmunkát és beadta a licenckérelmet is. Az Oostende így elindulhatott az élvonalban a 2020-21-es szezonban is. A kezdeti nehézségek után nagyon megindult a szekér, és erre kevesen számítottak. A több klubban is részesedéssel bíró Conway által megálmodott projekt itt kelt életre a leggyorsabban és a leglátványosabban, köszönhetően Alexander Blessin kinevezésének, aki az ötödik helyig vitte a csapatot, s megkapta az év edzőjének járó kitüntetést. Theys így idézte fel a szép napokat:
„Emlékszem, amikor azt mondtam a szponzoroknak, hogy magasan presszingelő, gyors átmenetekre építő csapatunk lesz, egy tapasztalatlan edzővel, aki semmit sem tudott Belgiumról, és egy rakás fiatal sráccal, akiket az adatok alapján találtunk. Ha azt mondom, hogy szkeptikusak voltak, finoman fogalmazok. Azt hittük, hogy a koronavírus miatt nehéz dolgunk lesz a szponzorációs piacon, de épp az ellenkezője történt. Több szerződést is meg tudtunk ekkor hosszabbítani és megtaláltuk a főszponzorunkat.”
Azonban 2021 nyara már egy más arcát mutatta meg a PMG-nek, mint amit előtte láthattak a szurkolók, ugyanis miközben eladták a csapat négy alapemberét – egy pedig ingyen távozott –, a pénzt nem forgatták vissza. Vagyis jött egy játékos ötmillió eurós értékben, de attól az AS Nancy-Lorraine-tól, amelynek kellett a bevétel, mivel büntetés fenyegette, és természetesen szintén Conway konzorciumának birtokában volt. Ezek után közel sem alakult úgy a szezon, mint az előző, s amikor januárban Blessint kivásárolta a Genoa CFC, akkor még stabil középmezőnybeli helyen álltak, majd elindultak lefelé. Az újabb nyár újabb eladásokat hozott magával, jól jelezve, hogy az amerikai tulajdonos mihamarabb vissza akarja kapni a befektetett pénzét, de ez a teljes katasztrófa felé kezdte terelni a klubot. A rossz szakmai döntések miatt a kiesés elkerüléséért küzdött a gárda a 2022-23-as szezonban, ám mivel ez végül nem jött össze, a következő nyáron már a másodosztály versenykiírásában kellett keresni a csapat nevét.
Így jutunk el decemberbe, mikor arról szóltak a hírek, hogy a klub a csőd szélén áll és csak egy tulajdonosváltás mentheti meg. A tengerparti egyesület képviselőinek ekkortájt a szövetség gazdasági ellenőrző bizottsága előtt kellett megjelenniük, ahol hivatalosan is bejelentették, hogy elfogyott a pénz, így kizárták a KVO-t a következő, a januári átigazolási időszakból. Az egyesület kénytelen volt beismerni, hogy bizonyos kiadások nincsenek rendezve. Sorban állnak más klubok, mert egyes átigazolási ügyletek részleteit még nem fizették ki nekik, ők jelentették fel egyébként az Oostendét a szövetségnél.
A 21 éves venezuelai csatárt, Daniel Pérezt például a Club Bruges-től vették kölcsön (ott az utóbbi időszakban elsősorban az U21-es csapatban, a Club NXT-ben kapott lehetőséget), ám a szerződésben megállapított díjat nem fizették ki az anyaegyesületnek. Ezen felül tartoznak még az átigazolási díj kisebb-nagyobb hányadával olyan játékosok után, mint Zechariah Medley (Arsenal U21), Mateo Barac (Krilja Szovjetov), Ivan Durdov (NK Domzale) és Thierry Ambrose (FC Metz), ráadásul közülük van olyan is, aki már nem is volt tagja a keretnek a szezon során. Az elmaradásokat a december közepén esedékes gazdasági ellenőrzés előtt lett volna szükséges pótolniuk, s minek után ez nem valósult meg, így a szabályok értelmében hat pontos levonással sújtották az együttest. Ezzel akkor pillanatnyilag az utolsó helyre kerültek a tabellán, de ennek ellenére végül kikecmeregtek a vonal alól és a pályán elért eredmények alapján kivívták a bennmaradást. Azonban a csődöt így sem tudta elkerülni a KVO.
Tény, hogy a szezon előtt a liga számlájára megérkezett az idény első harmadának költségeit fedező összeg, mely tartalmazza a játékosok és stábtagok fizetését is, e miatt nem volt pattanásig feszült a helyzet a klubnál, majd novemberben a kisebbségi részvényesként az elnöki tisztet betöltő Frank Dierckens saját tőkét is pumpált a klubba, hogy a gépezetet működésben tartsa. Bár már akkor jelezte, hogy ez csak egyszeri eset volt, ezt nem csinálja a jövőben. Ezt az összeget aligha látja viszont, hiszen ki is fizetne neki, ha hónapok óta nem tesz pénzt a klubba a Pacific Media Group. Már ekkor is látszódott, hogy egy új, megbízható és nem utolsósorban fizetőképes tulajdonosra volna szükség, de ilyen sokáig nem jelentkezett, csupán egy Conway által beajánlott ismerős üzletember, akit azonban a szurkolók részéről – érthető módon – senki sem látna szívesen az egyesület élén.
A miértre a felhalmozott adósságok adják meg a választ, valamint volt a háttérben még egy jelentős probléma, amely az érdeklődőket elriasztja. Ugyanis évek óta ismert az a tény, hogy a KV Oostende olyan stadionban játszik, amelynek a főtribünje még mindig a korábbi elnök, Marc Coucke tulajdonában van. A klub évente mintegy 800 ezer euró bérleti díjat fizet ezért az előző tulajdonos befektetési alapjának, az Alychlónak. A KVO haszonélvezeti jogot biztosított magának erre a lelátóra, ám az adóhatóság fél éve megkérdőjelezte azt, hogy ez a konstrukció megfelel-e a jelenlegi szabályozásnak. Eme egy összetett adóügyi történet során jelentős összegű, 2-5 millió euró összegű büntetést helyeztek kilátásba a hatóság emberei, ha bizonyosodik, hogy nem minden részlet felet meg a jogszabályoknak, az pedig szintén nyitott kérdés, hogy kinek kell fizetnie: a klubnak, a lelátó tulajdonosának vagy esetleg mindkettőnek. Azzal, hogy a klub csődbe fog jutni az biztossá vált, hogy ők már erről a problémáról lemondanak, de persze ez is közrejátszott abban, hogy végül nem sikerült megegyezésre jutni a tavasszal felbukkanó érdeklődővel.
Januárban a belga szövetség kinevezte Werner Van Oosterwyck ideiglenes ügyvezetőt (a fenti képen), akinek az volt a feladata, hogy valami úton-módon megmentse a klubot, levezényelje az eladást, amennyiben ez lehetséges. Noha Conway többször is nyilatkozta, hogy hajlandó lenne eladni a klubot, sőt mondhatni szabadulna tőle, ám a valóság végül nagyon nem ezt mutatta, hanem a haszonkeresési szándékát.
„Miután hosszú időn keresztül minden tárgyalást blokkolt, majd túlzó és változó követelésekkel állt elő, Paul Conway a héten valóban beleegyezett, hogy egy jelképes összegért eladja részvényeit. Azonban további 600 000 eurót követelt, amint az átvétel rendben van. Ami tehát ugyanazt jelenti, hogy tulajdonképpen mégiscsak pénzt kér a részvényekért. Ez ráadásul azt is jelenti, hogy a többi részvényesnek is járna egyenként 600 000 euró. Mindezt úgy, hogy a részvényeknek már nem volt értéke. Sőt, épp ellenkezőleg, adósságok kapcsolódtak hozzájuk. Egyetlen felvásárló sem fizetne azért, hogy rátegye a kezét ezekre a részvényekre. A Mark Campbell befektető általi felvásárlás esetén Paul Conway és a többi részvényes élvonalbeli szintre történő előléptetés esetén kapna egy összeget. Ezt a javaslatot azonban Conway szintén elutasította.”
Conway egész hálózatot épített ki Európa-szerte, javarészt Chien Lee, a NewCity Capital magánbefektetési társaság alapítója, elnöke és vezérigazgatója társaságában. A multiklub-modelljük csapatainál ugyan voltak olyan fellángolások, mint Oostendében a Blessin-korszak, de többnyire mindenhol megbukott a projektjük. A már emlegetett AS Nancy-Lorraine kiesett a professzionális szintekről, a dán Esbjerg fB a harmadosztályig süllyedt vissza, majd a helyi szabályozások okán el tudták venni tőle a részvényeket. A svájci FC Thun évek óta görgeti maga előtt az adósságait a másodosztályban, a holland FC Den Bosch sorozatban hozta a holland másodosztály alvégi helyezéseit, mert nem tudtak egy értelmes csapatot összehozni, az FC Barnsley képtelen kijönni a harmadosztályból, mert folyamatosan eladják a legjobbjaikat potompénzért is. Ehhez képest ez a belgiumi eset messze a legrosszabb, ami megtörténhetett, de Conway pénzéhsége és makacssága nem juttathatta más sorsra a KVO-t, mint ez, ami felveti a kérdést, hogy nem kellene ezt az ember örökre kitiltani a futballból, elvenni az összes részvényét, hogy más egyesülete ne juthasson erre a sorsra. Van Oosterwyck megtette, ami tőle telt, mert talált egy olyan vevőt, aki mögött biztos forrás állt, de az amerikai hozzáállása elriasztotta őt is, így pedig a történet lezárul.
„Licenc nélkül a második amatőr ligába esünk vissza, de ott nem fogjuk tudni kifizetni a nagy adósságot. Ideiglenes ügyvezetőként ezért nem lesz más választásom, mint hogy június 3-án csődeljárást kezdeményezzek a KV Oostende ellen. Tisztában vagyok vele, hogy ez súlyos csapás egy egész közösség számára: szurkolók, (ifjúsági) játékosok, edzők, szponzorok, alkalmazottak, önkéntesek. Természetesen arra a fantasztikus alkalmazotti csapatra is gondolok, akik az elmúlt szezonban nehéz körülmények között tartották fenn a klubot, és most elveszítik állásukat. Ez egy fekete nap a pályafutásomban. Azonban remélem, hogy a KVO egy nap valahogy újrakezdheti működését. Egy olyan város, mint Oostende, biztosan nem maradhat futballklub nélkül.”